Ez a rövid részletet Kun Ákos - Az ezotéria kiteljesedése című könyvbúl műsoltam be, érdemes elolvasni:
Molnár Edit: A másik út; Világkatasztrófa közeleg című könyvéből megtudhatjuk azt is, hogyan megy végbe a haladás szempontjából döntő fontosságú személyek Földre küldése. Idézet az Intermezzo 5. című részből: A megszokott módon végeztem a gyakorlatot, amikor észrevettem, hogy ez a meditáció kivételes. Már éreztem is, lelkemmel gyorsan el kell hagynom a testemet. Jött megint a jól ismert vibráló, rezgő érzés, a kiszabadulás, átlényegülés és kiemelkedés forgó-, pörgő-, mámorító érzése. Aztán láttam az utat, amelyet már többször megjártam oda-vissza. Az utat, melynek minden kanyarulatát, cikcakkját, görbületét már régóta ismerem. Szűk ösvény visz a hátán. Fénysebességgel haladok az alagút bejárata felé. Sötét tátongó lyuk. Már nem félelmetes. Áthaladok rajta. Száguldok, majd a kapuhoz érkezem. A szűk kapu megnyílik, már kopogtatnom sem kell. Az út innen egyre fényesebb lesz. A ragyogó világosság honában vagyok. Már látom a kört, amelybe be kell lépnem. „Ez az én helyem és a te helyed” – mondta a Hang, amikor először itt jártam. A középpont, mindennek kezdete és vége. Hol alfa és ómega együtt van. Ám most nem tanulóként jöttem ide, szerepem a megfigyelés. Várok kicsit, de már látom oszladoznak a ködfellegek.
Először csak két személy van jelen. Két kolosszális erő kisugárzása. Két fénylő ködalak. Várnak ők is, hogy jöjjön a harmadik. Kérdezem kicsoda? „Adam Kadmon lesz, személyesen.” – közli velem egy hang. „Ádám, aki bűnbe esett. Ádám, aki megtért. Az Örök Ember. Neki is itt a helye.” Már itt is van a harmadik, az Ember. Belép a körbe. Innentől én csak nézőként figyelem a beszélgetésüket.
Adam Kadmon: Üdvözöllek benneteket.
I. Fénylény (hangja mély, zengő): Üdv neked fiam, már vártuk jöttödet.
II. Fénylény: Üdvözítelek testvérem. Gyere közelebb!
Adam Kadmon: Vártatok? Hisz csak most döntöttem el, meghallgatásomat kérem tőletek. Önként tettem ezt.
I. Fénylény: Önként persze. De a Mi késztetett. A MI-ből a Te. Érted-e?
Adam Kadmon: Így helyes.
I. Fénylény: A terved ismerős előttünk. Teheted. De hol homályos, azt most kérdezd meg! Felelünk neked!
Adam Kadmon: Feladatom tudom. De sok benne a ködbe vesző elem.
II. Fénylény: Majd kitisztul menet közben. Ennek így kell lennie. Ott kezdeted még homályosabb lesz. Ha embernek születsz.
Adam Kadmon: Igen, tudom. Tudásom fokról, fokra ébred. A sötétségből indulok, s majd csak később emelkedem.
I. Fénylény: A törvényt éled, hogy majd szabad lehess!
Adam Kadmon: Szabad lehetek hát ott is?
I. Fénylény: Szabadságban teljes. Tökéletes.
II. Fénylény: De csak majd ha újra éretté váltál erre. Szabad ott csak akkor lehetsz. Mert itt szabadon döntöttél, ott sem szolga leszel. Te már szolga sosem lehetsz. Utad vége a hetes. Már a hatos sem rab többé. Hatalma van a rabság felett. De ezt te mind tudod. Hatosként mész, hetesként térsz vissza ide.
Adam Kadmon: Szabadságom, hogy a szolgálatot sosem felejtem el!
II. Fénylény: Erre ne gondolj! Ott pont ezt az egyet kell felejtened. Ott öntudatos légy. Szolgálatodat felejtsd! Ott kevesen tudják még, mit te ismersz. Szolgálat által lesz a szabadság teljesebb! Mert csak az lehet szabad, ki nemcsak szab, de ad. Te adsz, mindig adsz. Újat adsz, s új szabályokat szabsz. Így értsd meg szabadságodat!
Adam Kadmon: Feladatom első része tiszta. Hírt kell vigyek, mi volt, elmúlt. A régi halott, új kell; új szín, új világ. Új lesz az összefogás. Összefogni mindazokkal, kikkel lehet. A lehetőség ez. Jól értem-e?
I. Fénylény: Jól érted. Hívd magadhoz, hozzánk az összeset! Hívd hozzám vissza összes apró sejtemet. Hogy veletek Egy legyek! Ki-ki a saját útján, de ide térjen meg! Ide!
II. Fénylény: A Hírt az összekötőnek vigyed! Ő köt össze velünk mindeneket. Még Őt is idevonzza – Testvérellenfelemet. Te ezt a hírt vidd. Kivétel nincs. Még kiről hiszik, hogy kizárt, az Ő jelenléte is kellemes lehet nekem.
I. Fénylény: Így leszünk mindnyájan újra Egy, és új EGY.
II. Fénylény: A hírt az összekötőnek vigyed! Ő majd az anyaghoz köti a szellemet! Kihirdet.
Adam Kadmon: De hogyan ismerem fel?
II. Fénylény: Ő az, ki hirdet, híreket. Hírt ad majd magáról, rólunk, neked. Te tudni fogod ki ő. Ő a kihirdető. Híríró. A hírvivő te leszel. Írhozók legyetek ti ketten! Írt vigyetek! Gyógyírt az ember félelmeire.
I. Fénylény: A Gyógyír-hír az, hogy ki időben idefigyel, sosem hal meg, sosem pusztul el! Ha meghal, feltámad. S ha újra él, kap örök életet. A mindenség a semmiből keletkezett. De a semmi cél már nem lehet. Csak a Valami. A Valamit tegye minden sejtem, hogy Valaki legyen. Ez a szent recept. Rajta a Gyógyír neve: Szabadon adja magát az összes Egybe. Egységbe legyen.
II. Fénylény: A sok halál még nem jelenti a véget. Ez az Új kezdete. Ezt a hírt vigyed!
Adam Kadmon: De hol találom meg azt, akit keresnem kell?
I. Fénylény: Ne keresd! Találd! Ott lesz, ahol te. A helyeden. Várj! Türelmetlen ne légy! Vár rád városodban. Azon a helyen. Ott találod, ahol nekünk is helyünk lesz. Érted-e?
Adam Kadmon: Már értem. S a hirdetmény mi legyen?
I. Fénylény: Már tudod. Miért kérdezed?
Adam Kadmon: Szeretném, hogy pontos legyen.
I. Fénylény: Pont ott lesz a hír, hol helyetek. Pontos helyen. A hír egyik fele az út, oda vezet. Egy pontba fut, az egyik, másik, összes út. Pontos helyen, pontba fut. De neked fontos csak az egyik út! Te választottad magadnak értük ezt! Azt hirdesd! Azt tudasd! Tudhasd, ez a szereped!
II. Fénylény: Ki tudhat? Ki tud, az hat. Ha tudattad, hat majd. Te csak vidd! Add! Ő meg közread. Adhat. Hisz a köz neki is helye. Közadó-vevő az ő szerepe. Ki összeköt, közvetít; ad, vetít a köznek, közhelyet. Közös helyet. Magából ad, s belőlünk, a közből. Köztudat. Ő a hirdető-, összekötő-, adó-, vevő tudat. Őrzi mit a köz tudhat. Hat.
Adam Kadmon: Ő is hat, mint én hat vagyok?
II. Fénylény: Ő is hatos. Ti ketten hattok. Odahattok. Sugarak vagytok. Sugározzatok. Te adtad nekünk, mi vettük át. Ő vesz tőled, tőlünk; összeköt és ad tovább. Ide és odaát. A hír körbejár. Az adat körbejár. A végtelen a végeshez utat talál általad, és általa. Ne keresd őt, találd!
Adam Kadmon: Az almáról beszéljek-e?
II. Fénylény: A hatalmáról igen. Számunkra hat alma adatott.
Adam Kadmon: Én pontosan csak hármat ismerek. Hármat ismertettetek.
I. Fénylény: A másik három még fedett. Még nem ismerheted te sem. De majd megismered. Megismeritek. Ha hetek lesztek. A hat sokat tud. A hét mindenek felett lebeg. Akik mindent tudhatnak, azok már hetek. Ti is hétre törekedjetek! De vigyázz! Az, kinek hatalma van, még csak dereng.
Adam Kadmon: De már reng? Dereng.
II. Fénylény: Az, kire gondolsz még csak dereng. A sötétség dereng. Ő derengő. A teljes világosság ideje még nem érkezett el. Ezt jól jegyezd meg!
Adam Kadmon: De a teljesség a vég, nem?
I. Fénylény: A vég és az új kezdete. A teljes ég, jól fejtetted meg ezt. A teljes ég a Földdel lesz Egy. A teljesség csak úgy születhet meg. Mikor a sötét(s)ég egybetér újra velem. Új Ember-Isten a neve. Te csak hirdesd újra a Hetediket vele! Ő tudni fogja, hisz rég foglya üzeneteinknek. Fogja régóta a híreket. Ismeri már a Hetediket. Hirdette már a Gyermeket. Hirdettük mi, általa, kinek kell megszületnie. Ő, az összekötő ismeri jól a sötét, s a világos felet. Neki a két világ küszöbén van állandó helye. Mert a Küszöbön Állót ismerte meg. Így él egyben kettőt, s a teljeset. Léte kiteljesedett. Mint a te léted. Pont mint tied. Pontok ti, teljesek. De te teljességedet ott feledd!
Adam Kadmon: Jól gondoltam hát, ott önként felednem kell titeket?
II. Fénylény: Magad köré falakat emelj! Védjenek. Csak így hívhatod a védteleneket! Hisz tudod, ki maga köré falat emel, fél. Csak fél nem egész. S mert fél, védtelen. Így vállalod magadra újra mit levetkeztél, az anyag-bűnöket. Csak az anyag híve leszel. Hisz anyag hív téged munkára. Az Anyag védtelen Embere. Nekik jelenítsd meg az üdvözítő üzenetet. S az összekötő majd összeköt ismét velünk, velem. Ha feladatod kész, ismét egész leszel. De addig nem! Csak fél. Félj, hogy tudd, mitől félnek a többiek. Mondd nekik, vidd nekik, hogy ne féljetek! Ne fél legyetek! Egész kell. Egészség. Egész ég legyen veletek. Nem rész. Ne részegeskedjetek, magatokba süppedt alvó szellemek! Világ lehettek! A világ a tietek. Egész világ, ti és mi Egy. A világosság bennük már dereng. Bevilágít a Szellem fénye benneteket. Fénnyé legyetek, hogy fényanyag lehessen testetek, lelketek!
I. Fénylény: Az idő közel. Mondd nekik: ne remegjetek! Csak tegyetek egészeket! Ész legyetek! Értelem. S az ég ésszel egész lehet veletek. Fiam, te ezt a hírt vigyed!
Adam Kadmon: Csak ennyi lesz a szerepem?
I. Fénylény: Keveselled? Több kellene?
Adam Kadmon: A pusztulást elhárítani a fejük fölül nem próbálhatnám meg?
I. Fénylény: Nem lehet.
Adam Kadmon: Csak egy esélyt! Ezt az egyet add meg! Ne nekem. Értük add! S én teszem, mit tennem lehet.
I. Fénylény: Adni adhatok a sokból egyet. De csak neked. Sokat kaptak, hisz tudod. Sokan sokat. A sok lélek sokat kapott. Nekik mind sok adatott. De türelmem elfogyott.
Adam Kadmon: Csak ezt az egyet add még, az utolsó esélyt. A lehetőséget akkor is, ha mégoly csekély.
I. Fénylény: Lehetőség. Az ős ég lehet. Tehet. Tehetős ég. Teszem neked. Adom, mert nekik kérted ezt. De vigyázz! Ha feladod idő előtt tervedet, nem lesz többé ott helyed! Érted-e. Érted így legyen!
Adam Kadmon: Értem. Értem lenne, hogy többé ott helyem ne legyen?
I. Fénylény: Érted hát. Ki másért? Hisz ha nem hisznek neked, te és én, s mi úgy őket megmenteni nem leszünk képesek. Képes leszel elviselni ezt? S a képedre vetített hamis képeket?
Adam Kadmon: Viselem, bár biztos nehezen.
I. Fénylény: Ezért mondom, ha nem hisznek neked, ott terhedet többet ne viseld! Több lehetőségük így megvalósulni úgy sem lehet. Hidd el! Ha nem hisznek neked, ne viseld többé őket a lelkeden! Hagyd a maguk útján – a görbén – hadd menjenek! Érted-e, hogy érted teszem, hogy értsd: te se vedd magadra többé, mit nem lehet!
Adam Kadmon: Most tökéletesen megértettelek.
II. Fénylény: S nem félsz? Hisz fél leszel.
Adam Kadmon: Még nem félek. Ha fél leszek se árullak el.
II. Fénylény: Ha fél leszel, s rólam meg is kell feledkezned, tudd, hogy ott leszek veled. Közel.
Adam Kadmon: Tudom, velem leszel.
II. Fénylény: S te velem. Ti velem lesztek. A híradók-vevők. A kihirdetők. A hatók. S majd lesztek hamar hetek. Hetesbe érkeztek meg, ha kihirdetitek a Hetediket. Veled leszek testvér, de te majd nem hiszel nekem. Nem akarsz majd ismerni sem.
Adam Kadmon: De így kell tennem, nem?
II. Fénylény: Így tegyed! S ne félj, ha majd szélhámosnak könyvelnek el. Voltak kik engem is annak tartottak. Szélhámosnak, csavargónak, senkinek. Csak azt nem tudták, a szélhámos az, ki hámba fogja a szelet. A te utad is bukásokon át vezet.
Adam Kadmon: De én vállaltam ezt.
I. Fénylény: Vállald! A válladra vedd! Ez még a kereszt. Önként teszed. De a keresztútnak aztán egyszer vége lesz. A szenvedés nem cél csak út. Rajta sokan még egyszer végig kell menjenek. Aztán már nem. Lekerül rólatok a kereszt. A kereszt végső cél nem lehet. Ti alkossátok a háromszöget! A háromszögek csúcsa összecseng. Létrehozzuk a szent négyszöget. A cél ez legyen! Az összekötő is tudja ezt!
Adam Kadmon: Amit mondasz, az maga a Fénylő Értelem. Világosíts meg, mire figyeljek még, ha oda megyek.
II. Fénylény: Feladatod nem könnyű. Ezt sose feledd! És vigyázz! A hatalom a hatot mindig kísértő hat alma szelleme! Egészen addig, míg a Hetedik meg nem született, s benned ki nem teljesedett! Hatalmat magadnak tudásod által ne szerezz! Hatalmad van, az égi; még ha felejtened kell is ott lesz veled. De te hatást fejts ki! Ható légy! Ne hatalmas! Az sose! Ha intelmem felejted – mert felejtened kell –, a bukás térít majd észhez. De észhez térj. Mindig az észhez térj meg! Térj eszedhez, ha hatalmas leszel! Hatalmad sose emberi hatalom legyen! Ez az egyetlen pont, hol feladatod kudarchoz vihet. Pont ezt ne tedd! Csak vedd át, és add át az üzenetet. Koronázza siker pici esélyedet! Ezt szívből kívánom neked.
I. Fénylény: A kihallgatásnak vége. Most menj! Ég veled!
II. Fénylény: Ég veled testvérem! Üdv neked!
Adam Kadmon: Köszönöm. Ég veletek!
Ennyit láttam, hallottam. S a harmadik személy, Adam Kadmon ahogy jött, nesztelenül ment. A két fénylény most magához intett engem. Egyszerre kérdezték: vetted-e? Vettem – feleltem. Akkor írd! – adták ki a parancsot. Tudtam, tovább nem maradhatok körükben. Feladatom sürget. Gyorsan kell leírnom mit tapasztaltam, míg friss a fejemben. Távolodni kezdtem miután a körből kiléptem. De egy hang még követett: „Segítek leírni. Veled leszek.” Hálát éreztem iránta. Visszaléptem az ösvényre, mely fényesből sötétebbé vált, majd az alagútba vezetett, és visszahozott a világomba. Lelkem visszatért testembe. Nyomban felpattantam, és az írógéphez ültem. Úgy vélem a történtek lejegyzésekor nem felejtettem ki semmit sem. A legapróbb részletekig úgy írtam le a beszélgetést, ahogy tanúja voltam. Hitelesen.
Csupán annyit célszerű ehhez a különös beszélgetéshez hozzáfűzni, hogy itt nagy valószínűséggel nem telepatikus közlés történt. A szójátékok, a mondat végi rímek alapján úgy tűnik, hogy ez a beszélgetés magyar nyelven folyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése