"Igencsak szeretem a fokhagymával készült ételeket kezdve a fokhagymás uborkasalátán át a fokhagymával bedörzsölt huszárrostélyosig.
Így tán nem meglepő, hogy gyermekkorom óta nemcsak szívesen teszek-veszek a konyhában, de szeretek kijárni a piacokra is.
Karácsony előtt azzal szembesültem a budapesti Lehel piacon, hogy a kilóra kimért magyar fokhagymának nyoma veszett, csak fűzérben vagy darabra árulták méregdrágán. Mégpedig kínait, annak ellenére, hogy október elején se, szeri se, száma nem volt a Makó környéki termelők panaszáradatának, hogy rájuk rohad a gúlákban álló áru, mert a kutyának sem kell, ugyanakkor a Távol-keleti országból idehozott gerezdek fogyasztása többszörös veszélyeket hordoz magában. Elsősorban, hogy ne csirázzon ki az útközi hosszú szállítás alatt, a kivágott gyökérkezdemények helyét vegyszerrel, sokszor akár gyomirtó folyadékkal kezelik. Másodsorban, Kína sűrűn lakott területei mezőgazdasága előszeretettel használ hígított emberi fekáliát trágyaként, a bőséges műtrágyaadagok mellett. A gumókban bekerülő méreganyagok súlyosan terhelik az emberi szervezetet, ráadásul ma Magyarországon hébe-hóba vizsgálják a behozott mezőgazdasági termékek méregtartalmát.
Arról már nem is beszélve, hogy valakinek eszébe jut-e, hogy az „olcsó” kínai termék mire onnan ideér, milyen súlyos egyéb környezetterheléssel is jár, a szállítóeszköz rengeteg elfogyasztott üzemanyaga és a kipufogógáz légkörre gyakorolt hatása miatt.
Harmadszor, de nem utoljára igen súlyosan mérgezi a jó erkölcsöket is. Ezt abból gondolom, hogy nem egyszer láttam, ahogy takargatva veszi elő asztala alól a valamelyik nagy áruházlánc hálójából kirángatott import hagymákat a mohóságtól villogó szemű „őstermelő”, majd sunyin körbepillantva, saját termelésű magyar termékként rásózza a jóhiszemű vagy tájékozatlan városiakra, téve ugyanezt még sárgarépával és más itthon megtermelhető terményfélékkel is. Persze ez nem egyedi eset, láttam én már az Élő Tisza mozgalom piacán a ládában felül ép alul rothadt meggyet vegyes árulni, vagy a Magyarok Szövetsége termelői piacán letojt tojókat „pecsenyelibaként” vagy „magyar mangalicakolbászt” dán disznóhússal és marokkói paprikával dúsítva árulni.
Vegyünk magyar mezőgazdasági terméket mindenkor, hogy megéljenek a vidékiek, szólítanak fel újra és újra a civil és gazdaszervezetek, és evvel én is egyetértek. Ugyanakkor a szélhámosokkal szemben nem szolidárisak az emberek! Hisz ilyenkor egyre több városi vevőnek rendül meg a bizalma az ehhez hasonló csalások miatt hazai parasztságban, ezért már egyre közönyösebben hallgatja a panaszokat az alacsony árakról a tej, gabona vagy húságazatban dolgozó és lassan tönkremenő, eladósodott gazdáktól. Megveszik majd a becsapottak azt, ami ugyan szépen néz ki, de nem egészséges, vagy ami a legolcsóbb, ismét fütyülve arra, hogy honnan származik, vagy milyen beltartalmi értékekkel bír. Az általános csalás, amely egyre kiterjedtebb egyes itthoni kistermelőknél, így visszafele sül majd el a többség felé. Néhány felelőtlen árus, gyermekeik és unokáik, a magyar vidéki élet, a magyar nemzet jövőjét veszélyeztetik, akik a munka nélkül szerzett ezreket nagyobb becsben tartják, mint a paraszti tisztességet."
Karácsony előtt azzal szembesültem a budapesti Lehel piacon, hogy a kilóra kimért magyar fokhagymának nyoma veszett, csak fűzérben vagy darabra árulták méregdrágán. Mégpedig kínait, annak ellenére, hogy október elején se, szeri se, száma nem volt a Makó környéki termelők panaszáradatának, hogy rájuk rohad a gúlákban álló áru, mert a kutyának sem kell, ugyanakkor a Távol-keleti országból idehozott gerezdek fogyasztása többszörös veszélyeket hordoz magában. Elsősorban, hogy ne csirázzon ki az útközi hosszú szállítás alatt, a kivágott gyökérkezdemények helyét vegyszerrel, sokszor akár gyomirtó folyadékkal kezelik. Másodsorban, Kína sűrűn lakott területei mezőgazdasága előszeretettel használ hígított emberi fekáliát trágyaként, a bőséges műtrágyaadagok mellett. A gumókban bekerülő méreganyagok súlyosan terhelik az emberi szervezetet, ráadásul ma Magyarországon hébe-hóba vizsgálják a behozott mezőgazdasági termékek méregtartalmát.
Arról már nem is beszélve, hogy valakinek eszébe jut-e, hogy az „olcsó” kínai termék mire onnan ideér, milyen súlyos egyéb környezetterheléssel is jár, a szállítóeszköz rengeteg elfogyasztott üzemanyaga és a kipufogógáz légkörre gyakorolt hatása miatt.
Harmadszor, de nem utoljára igen súlyosan mérgezi a jó erkölcsöket is. Ezt abból gondolom, hogy nem egyszer láttam, ahogy takargatva veszi elő asztala alól a valamelyik nagy áruházlánc hálójából kirángatott import hagymákat a mohóságtól villogó szemű „őstermelő”, majd sunyin körbepillantva, saját termelésű magyar termékként rásózza a jóhiszemű vagy tájékozatlan városiakra, téve ugyanezt még sárgarépával és más itthon megtermelhető terményfélékkel is. Persze ez nem egyedi eset, láttam én már az Élő Tisza mozgalom piacán a ládában felül ép alul rothadt meggyet vegyes árulni, vagy a Magyarok Szövetsége termelői piacán letojt tojókat „pecsenyelibaként” vagy „magyar mangalicakolbászt” dán disznóhússal és marokkói paprikával dúsítva árulni.
Vegyünk magyar mezőgazdasági terméket mindenkor, hogy megéljenek a vidékiek, szólítanak fel újra és újra a civil és gazdaszervezetek, és evvel én is egyetértek. Ugyanakkor a szélhámosokkal szemben nem szolidárisak az emberek! Hisz ilyenkor egyre több városi vevőnek rendül meg a bizalma az ehhez hasonló csalások miatt hazai parasztságban, ezért már egyre közönyösebben hallgatja a panaszokat az alacsony árakról a tej, gabona vagy húságazatban dolgozó és lassan tönkremenő, eladósodott gazdáktól. Megveszik majd a becsapottak azt, ami ugyan szépen néz ki, de nem egészséges, vagy ami a legolcsóbb, ismét fütyülve arra, hogy honnan származik, vagy milyen beltartalmi értékekkel bír. Az általános csalás, amely egyre kiterjedtebb egyes itthoni kistermelőknél, így visszafele sül majd el a többség felé. Néhány felelőtlen árus, gyermekeik és unokáik, a magyar vidéki élet, a magyar nemzet jövőjét veszélyeztetik, akik a munka nélkül szerzett ezreket nagyobb becsben tartják, mint a paraszti tisztességet."
Cságoly Péterfia Béla
Forrás: Polgár Info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése