Ebben a cikkben csak annyi különleges van, hogy szavaink nagy része ősi magyar eredetű, alig van mástól kölcsönzött, mivel nem volt szükség erre, az "akadémikus" nyelvészek álláspontjának ellenére.
A nyelvészeti szakszótárak a magyar földrajzi neveket elsősorban valamelyik szláv, német, iráni, héber stb. eredethez kötik, holott a nyelvünket és neveinket összehangoltan vizsgálva szinte mind magyar kifejezést kapunk, csak értelmezni kell tudni őket.
Legyen az a Duna, Tisza, Dráva vagy Tátra, Mátra, Balaton. Ilyen a Tokaj név is. A magyar nyelvben a hangok és a hangkapcsolatok bizonyos jelentéssel bírnak. A Tokaj nevet két fő részre oszthatjuk: az első a ’toka’, ami nem más, mint tőke, amely gyümölcsözik, akár a bankban elhelyezett vagyon. Ma a tőke szavunkat leginkább a szőlő állandó fás részének (ameddig visszavágják a növényt) használjuk. A név végi ’j’ vagy ’l’ hang, pedig a hely szavunk maradványa, mert a ’h’ hang sokszor eltűnik a szavakban, tehát nem helyképző, hanem maga a megrövidült hely szavunk.
A ’Tokaj’ név jelentése egyértelműen tőkehely értelmű korabeli változatban. A tőke szó pedig a ’tő’ alapszó és a ’ke’ kicsinyítő képzőből épül fel (mert sokad részére visszametszik). A ’t’ hangunk és annak természetes módosulásainak (d, gy, tz=c) jelentését egyértelműen megfigyelhetjük nyelvünkben, ami nem más, mint a hely, vagy a nap (mint teremtő Erő) valamely tulajdonsága. Jelen esetben a teremtés. A magyar az ősi kezdetektől a mai felépítményig szimbolikus nyelv, amelynek rendszere megbonthatatlan. Rengeteg szót adott már nyelveknek, de szinte semmit nem vett át. Nagyon könnyű eszerint felfedezni azt, hogy egy szó magyar vagy nem. Ha illeszkedik e szimbolista rendszerbe, akkor igen, ha nem, akkor valószínűleg a kisszámú jövevényszavaink közé sorolandó. És mint azt a nemzetközi nyelvtudomány állítja: a beszéd kialakulása csak szimbólumokon keresztül volt lehetséges. A zsidó és a héber szavak is magyar eredetre utalnak.
Tokaj értelme: tőkehely, a helység rá legjellemzőbb tulajdonságát hordozza magában, így eredetét már nem fedi homály.
dr. Lónay Gyula