Forrás: Az Erdély.ma + huncrusader blog
A Magyar Gárda „székelyföldi fészkéről" – Reflexió
Az „Adevărul: A betiltott Magyar Gárda Székelyföldön alakult újjá" című cikkre
A sajtósok nagyon akarták hallani azt, amit én tudván, hogy miket akarnak hallani nem mondtam, inkább eltereltem a szót másfele. Az önrendelkezés és az autonómia fogalmát boncolták nekem, és hallani akarták azt, amit adtak is sokszor a számba, hogy függetlenség. Én többször kijavítottam: nem, önrendelkezés. Azt írták fogalmam sincs mi az autonómia, önrendelkezés, én ezt pedig fordítva észleltem. S még, hogy én sápadt??? Annak írtak le engem. Valószínű magukhoz hasonlítottak, mert ők biza sötétebbek voltak pár fokkal, akár a többi testvéreik, így hozzájuk képest sápadt voltam, valóban.
Magyar csak egy van a világban, annak is egy olyan országa ami már lassan nem is a sajátja, mert eladják annak minden egyes maréknyi darabját. Ha az igazságosságot nézzük éppen , hogy nekünk járna még egy kis ország, hogy igazából, nagyobb eséllyel megmaradjon a magyar örökség és kultúra az egész világ számára, amiből már oly sokat adtunk mi már a világnak de semmit, sőt megvetést, kipusztítást, áldozatokat és megvetést kaptunk tőlük. Régen az áttörhetetlen bástya voltunk, védtük a földünket és ezzel együtt a teljes Európát, védtük a saját véreinkkel, közelebbi rokonainkkal szemben, az idegeneknek. Védtünk és hiába voltunk elegen, ott is maradtak sokan, de születtek, születtek, a harctéren ott is maradtak javarészt, és így az olyan nemzet, amelyen mindig keresztülhaladt az ellenség, akkor állott fel mikor már nem volt erő, mikor már megbomlott a bástya, hogy könnyen bevehesse. Ennek eredménye és Európa hálája a Trianoni békediktátum.
Vigyázat, a politikában is ez a nagy adakozási kedv is csapda, késlelteti a valós céljainknak a kivitelezéseit, azzal a céllal ha jóllakatnak nem kiabálunk majd az éhségünk után, az önrendelkezésért. Egy idős bácsi mondta nekem: „a kutya is akkor ugat ha hergelik. Ha hergelnek minket mi sem ülünk hiába vissza adjuk neki, hisz tudják milyen a székely. Ha viszont békénket hagynak és megkapjuk a húsosfazékot tele csonttal, egész nap alszunk, elfeledve azt ,hogy miért is vagyunk, mik a céljaink.” Menyire igaz, nézzünk körül. De az közben nem alszik a róka, elhordja a jószágaidat, leszedi a kertjeidet és behatol a földedre. És ha megtetszik neki az a fészek, akkor ott alapít családot, és te mint öreg kutya, kivert leszel saját otthonodban.
A székely magyarabb a magyarnál. Oda a következőt idéztem és próbáltam elmondani románul arra a kérésre válaszként, hogy mi a különbség a székely és a magyar között. Válaszom, ugyanazon nyelv, ugyanazon kultúra melynek maradéka itt Székelyföldön van a legjobban megőrizve. Idáig, mert most itt is szorítsa ki a modern kultúra lassan , és ezért kell tenni, megmaradni, és védeni. És hát ezt mondottam el, ahogyan tudtam románul.
„Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.„
Az „Adevărul: A betiltott Magyar Gárda Székelyföldön alakult újjá" című cikkre
A sajtósok nagyon akarták hallani azt, amit én tudván, hogy miket akarnak hallani nem mondtam, inkább eltereltem a szót másfele. Az önrendelkezés és az autonómia fogalmát boncolták nekem, és hallani akarták azt, amit adtak is sokszor a számba, hogy függetlenség. Én többször kijavítottam: nem, önrendelkezés. Azt írták fogalmam sincs mi az autonómia, önrendelkezés, én ezt pedig fordítva észleltem. S még, hogy én sápadt??? Annak írtak le engem. Valószínű magukhoz hasonlítottak, mert ők biza sötétebbek voltak pár fokkal, akár a többi testvéreik, így hozzájuk képest sápadt voltam, valóban.
Magyar csak egy van a világban, annak is egy olyan országa ami már lassan nem is a sajátja, mert eladják annak minden egyes maréknyi darabját. Ha az igazságosságot nézzük éppen , hogy nekünk járna még egy kis ország, hogy igazából, nagyobb eséllyel megmaradjon a magyar örökség és kultúra az egész világ számára, amiből már oly sokat adtunk mi már a világnak de semmit, sőt megvetést, kipusztítást, áldozatokat és megvetést kaptunk tőlük. Régen az áttörhetetlen bástya voltunk, védtük a földünket és ezzel együtt a teljes Európát, védtük a saját véreinkkel, közelebbi rokonainkkal szemben, az idegeneknek. Védtünk és hiába voltunk elegen, ott is maradtak sokan, de születtek, születtek, a harctéren ott is maradtak javarészt, és így az olyan nemzet, amelyen mindig keresztülhaladt az ellenség, akkor állott fel mikor már nem volt erő, mikor már megbomlott a bástya, hogy könnyen bevehesse. Ennek eredménye és Európa hálája a Trianoni békediktátum.
Vigyázat, a politikában is ez a nagy adakozási kedv is csapda, késlelteti a valós céljainknak a kivitelezéseit, azzal a céllal ha jóllakatnak nem kiabálunk majd az éhségünk után, az önrendelkezésért. Egy idős bácsi mondta nekem: „a kutya is akkor ugat ha hergelik. Ha hergelnek minket mi sem ülünk hiába vissza adjuk neki, hisz tudják milyen a székely. Ha viszont békénket hagynak és megkapjuk a húsosfazékot tele csonttal, egész nap alszunk, elfeledve azt ,hogy miért is vagyunk, mik a céljaink.” Menyire igaz, nézzünk körül. De az közben nem alszik a róka, elhordja a jószágaidat, leszedi a kertjeidet és behatol a földedre. És ha megtetszik neki az a fészek, akkor ott alapít családot, és te mint öreg kutya, kivert leszel saját otthonodban.
A székely magyarabb a magyarnál. Oda a következőt idéztem és próbáltam elmondani románul arra a kérésre válaszként, hogy mi a különbség a székely és a magyar között. Válaszom, ugyanazon nyelv, ugyanazon kultúra melynek maradéka itt Székelyföldön van a legjobban megőrizve. Idáig, mert most itt is szorítsa ki a modern kultúra lassan , és ezért kell tenni, megmaradni, és védeni. És hát ezt mondottam el, ahogyan tudtam románul.
„Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.„
(Széllyes Sándor: Székely Karácsony)
Az utóbbi hónapok Erdélyi magyar politikája úgy látom sokakat kiábrándított, aki ízig-vérig tulipános volt is, most már nem hisz semmiben. Egy utolsó paraszt aki túrja a földet, jobban politizált volna és nem szökik jobbra-balra, nem hagyja el szövetségeseit. Annak a leírt dolog szent, az ott marad a saját földjét műveli tovább, esetleg elszánt a szomszédéból egy-két ekenyomot, de nem megy el jobb mezőkre. Mert tudja azt ő művelte eddig, azt ő javította fel, legyen akármilyen pocsék, ott marad. Egy dolog maradt, hinni Istenben ez ezzel együtt a jövőben, másban nem érdemes. A másfél millió, nemzetként létező embernek joga van mindenre, amire másnak is.
Huncrusader
http://huncrusader.blogspot.com
A témához kapcsolódik:
Adevărul: A betiltott Magyar Gárda Székelyföldön alakult újjá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése