Álljon itt egy szerintem sokak számára (akárcsak számomra, aki 2 napja ismerte meg a könyvet és egyből lenyűgözött az a pozitív energia és tanítás, ami kiárad belőle) ismeretlen 20. századi könyv, melynek bevezetőjét és részleteket a spiritufo.ditro.hu oldalról vettem át. Köszönet a szerkesztőknek érte!
Az ismeretlen Mirdad könyve :
a 20. század egyik legmagasztosabb üzenete
( Krisztus libanoni megtestesülése )
a 20. század egyik legmagasztosabb üzenete
( Krisztus libanoni megtestesülése )
Bemutatunk öt fejezetet Mikhail Naimy, libanoni iró 1948-ban kiadott Mirdad könyve c. művéből, hogy Magyarországon is ismertté váljon ez a 20. századi csúcs-evangélium. Jóllehet a hatvanas évektől nyugaton ezoterikus körökben már jól ismerték ezt a művet - még Osho számára is meghatározó jelentőséggel bírt -, de itt Kelet-Európában szinte ismeretlen volt/van ez az alkotás.
Maga a Mirdad könyve tulajdonképpen "történeti beszámoló" egy 18-19. századi ( a pontos időpont a könyvből nem derül ki ), mindössze 8 fős libanoni keresztény szerzetesközösség belső életéről, melyet ők Bárkának neveznek, mivel úgy gondolják, hogy Noé óta őrzik azokat a vallási és életmódi parancsolatokat, amelyek meghatározóak számukra. Ennek a kis közösségnek vezetője viszont már nagyon régen egy Shamadam ( hamis-Ádám ) nevű szerzetes, aki korlátlan hatalommal irányítja a szerzetesek életét.
Ám hirtelen megjelenik egy teljesen ismeretlen fiatalember, Mirdad, és ezen olajozottan működő tekintély-elvű közösségbe a felvételét kéri. Shamadam ezt megtagadja tőle ( bár nem lett volna erre joga ), és legfeljebb a 8 szerzetes cselédjeként engedi meg Mirdadnak, hogy belépjen a Bárkába.
Mirdad pedig hét évig cselédként szolgálja a szerzeteseket, úgy, hogy közben egyetlen szó sem hagyja el az ajkát, egészen addig, míg egy szerzetesek közötti filozófiai vita hevében maga Shamadam nem fordul gúnyosan a néma Mirdadhoz, hogy ő biztosan meg tudja oldani ezt a problémát - itt kezdődik a könyv: Mirdad, akit eddig cselédként kezeltek, hét év hallgatás után megszólal...
Mikhail Naimy
( 1889. október 17. - 1988. február 28. )
( 1889. október 17. - 1988. február 28. )
MÁSODIK FEJEZET
A teremtő Igéről.
Az én minden dolog forrása és középpontja.
A teremtő Igéről.
Az én minden dolog forrása és középpontja.
MIRDAD: Amikor azt mondjátok: én, tegyétek hozzá rögtön a szívetekben, "Isten legyen a menedékem az én gonoszsága ellen, és vezetőm az én üdvösségéhez". Mert ez a szó, legyen mégoly kicsi is, magában rejti minden más szónak a lelkét. Szabadítsátok fel az értelmét ennek a szónak, és ajkaitokról és nyelveitekről méz fog folyni: szavaitokból az élet öröme fog áradni. Zárjátok be magatokat ebbe a szóba, és undorító lesz a leheletetek, és keserű a nyelvetek: minden szavatok a halál mérgét árasztja.
Mivel az én, ó szerzetesek, a teremtő Ige. Hacsak meg nem ragadjátok a belőle származó varázserőt, ha nem birtokoljátok a mesterek hatalmát, nyögni fogtok mindannyiszor, amikor énekelhetnétek, háborúzni fogtok, amikor békében élnétek, a sötétség börtönében fogtok szolgálni, holott a fényben szárnyalhatnátok.
A ti énetek nem más, mint a ti csendes és testetlen létezésetek, amely mégis szól és testé válik. Ő a nem hallható, ami bennetek hallhatóvá válik, a láthatatlan, ami láthatóvá lesz; ezt látva megláthatjátok a meg nem láthatót; és ezt hallva meghallhatjátok a meg nem hallhatót. Szemeitek és füleitek azonban még foglyok. Ha csak a szemeitekkel láttok, és csak a füleitekkel hallotok, akkor semmit sem láttok, és semmit sem hallotok.
Elég, ha csak azt gondoljátok: én, máris tengernyi gondolat háborog a fejetekben. Ez a gondolattenger pedig a ti énetek alkotása, aki egyszerre az elgondoló és az elgondolt is. Ha gondolataitok szúrnak, tépnek, karmolnak, akkor biztosak lehettek, hogy a bennetek levő én ruházta fel őket fullánkkal, fogakkal és karmokkal.
Mirdad azt szeretné, ha tudnátok: aki adni tud, az el is vehet.
Elég, ha csak érzitek: én, máris az érzések egész zuhatagát nyitjátok meg a szívetekben. Ez a zuhatag a ti énetek alkotása, aki egyszerre érző és az érzékelt is. Ha tüskebokor van a szívetekben, azt a bennetek levő én ültette oda
Mirdad azt szeretné, ha tudnátok: aki engedi a gyökereket meredni, az könnyen ki is tépheti azokat.
Ha csak kimondjátok: én, máris hatalmas szóözönt hívtok életre; minden egyes szó jelképe egy dolognak; minden egyes dolog jelképe egy világnak; minden egyes világ egy világmindenség alkotóeleme. Ez a világmindenség a ti énetek alkotása, aki egyszerre az alkotó és az alkotás is. Ha gonosz manók vannak a világmindenségben, biztosak lehettek abban, hogy az énetek hívta őket életre.
Mirdad azt szeretné, ha tudnátok: aki alkot, az meg is semmisítheti az alkotását.
Amilyen az alkotó, olyan az alkotása. Alkothat-e valaki nagyobbat önmagánál? Vagy alkothat-e valaki kisebbet önmagánál? A teremtő az ő alkotásában nem hoz létre sem többet, sem kevesebbet, mint önmagát.
Az én a forrás, ahonnan minden előtör, és ahova minden visszatér. Amilyen a forrás, olyan a csermely is.
Varázspálca az én. A varázspálca semmi olyat sem varázsolhat elő, ami ne lenne benne a varázslóban. Amilyen a varázsló, olyan lesz az elővarázsolt dolog is. Amilyen a tudatotok, olyan az énetek. Amilyen az énetek, olyan a világotok. Ha az énetek világos és egyértelmű, akkor a világotok is világos és egyértelmű; akkor szavaitok soha sem lesznek zavarosak, sem tetteitek nem válnak a fájdalom fészkévé. Ha az énetek homályos és bizonytalan, akkor a világotok is homályos és bizonytalan; akkor a szavaitok zavarosak lesznek; tetteitek pedig a fájdalom melegágyaivá válnak.
Ha az énetek változatlan és állhatatos, a világotok is változatlan és állhatatos; akkor hatalmasabbak lesztek, mint az idő és tágasabbak, mint a tér. Ha az énetek múló és változó, világotok is múló és változó, ti magatok pedig csak olyanok vagytok, mint egy füstgomolyag, amit a nap könnyedén feloszlat.
Ha az énetek egységes, a világotok is egy, és akkor örök békében éltek a mennyei seregekkel és a Föld lakóival. Ha az énetek többszörös, a világotok is többszörös, és örökös háborúban lesztek saját magatokkal és Isten mérhetetlen birodalmának minden teremtményével.
Az én az életetek központja, ahonnan kisugároznak és ahol össze is futnak mindazon dolgok, amelyek a világotokat hozzák létre. Ha az énetek szilárd alapokon áll, akkor a világotok is szilárd alapokon fog állni, és sem pokoli, sem mennyei hatalmasságok nem fognak tudni sem jobbra, sem balra eltéríteni titeket. Ha az énetek ingatag, a világotok is ingatag lesz, ti pedig olyanok lesztek, mint a tehetetlen falevél, amelyet felkap és magával sodor a forgószél.
Lássatok hát! Megingathatatlan a ti világotok, de csak a ingatagságában az. Biztos a ti világotok, de a csak a bizonytalanságában az. Állhatatos a ti világotok, de csak az állhatatlanságában az. Egységes a ti világotok, de csak a sokféleségében az.
A ti világotok olyan, amelyben a bölcsők sírokká lesznek, a sírok pedig bölcsőkké; amelyben a napok fölfalják az éjszakákat, az éjszakák pedig napokat öklendeznek. A ti világotokban a béke hadat üzen, és a háború békéért könyörög; a mosolyok a könnyeken úsznak, és a könnyek a mosolyokon ragyognak.
A ti világotok állandóan a születésen munkálkodik, és a szülésznő maga a halál.
A ti világotok a sziták és a szűrők világa, amelyben nincs két egyforma szita vagy szűrő. Szüntelenül szenvedtek, mivel megpróbáljátok átszűrni a szűrőn, ami meg nem szűrhető, és megrostálnátok, ami meg nem rostálható.
A ti világotok önmagával meghasonlott világ, mivel meghasonlott a ti énetek is.
Világotok tele van korlátokkal és kerítésekkel, mivel korlát és kerítés a ti énetek is. Az énetek állítja föl a kerítést, hogy kirekessze azt, ami számára idegen. Egy másik kerítést állít föl, hogy ne engedje ki azt, ami számára kedves. A kerítések ellenére, ami kívül van belülre fog kerülni, ami pedig belül van, az kívülre fog jutni, mivel mind egy anyától származnak - a ti énetektől - ezért egymástól el nem választhatóak.
De ti ahelyett, hogy örvendeznétek a dolgok szerencsés találkozásán, folytatjátok a hiábavaló munkát, hogy elválasszátok az elválaszthatatlant. Ahelyett, hogy megszüntetnétek, az énetek meghasadtságát, egész életeteket azzal a hiábavaló kísérletezéssel teszitek tönkre, hogy éket verjetek az énetek és aközé, amiről úgy gondoljátok, hogy nem tartozik az énetekhez.
Ezért itatja át méreg az ember szavait. Ezért merülnek el napjaik a szomorúságban.
Ezért gyötri éjszakáikat fájdalom.
Mirdad, ó szerzetesek, meg szeretné szüntetni énetek hasadtságát, hogy békében élhessetek önmagatokkal, minden emberrel, és a világmindenséggel.
Mirdad ki szeretné vonni a mérget az énetekből, hogy megízlelhessétek a belátás édességét.
Mirdad meg szeretne tanítani titeket arra, hogyan tegyétek mérlegre az éneteket, hogy megismerhessétek a tökéletes egyensúly örömét…
Teljes könyv: http://onallosag.atw.hu/mn-mirdad.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése