Egy rövid és frappáns történelmi összefoglaló és útmutató a jövőre nézve a magyarságról Tamástól a Felemelkedés fórumról:
"Nagyon örülünk Ildikóval, hogy minden olyan magyarnak benső boldogságot okozhatunk, aki spirituálisan érett erre az eredeti haza-felismerésre! ( Bár tisztában vagyunk vele, hogy ezzel párhuzamosan egyeseknél ellenállást és értetlenkedést is válthatunk ki.)
Másrészt Trianonnal kapcsolatban nem teljesen tudom osztani az álláspontodat, hogy a kisantant országai esély kaptak arra, miután bekebelezték a magyarokat, hogy megtanulják a szakrális magyar nyelvet.
Ez ugyanis a történelmi Magyarország keretei között sokkal hatékonyabb volt! - Bár maga a történelmi Magyarország sem volt igazán magyar - ez egy alaptétel számunkra, amely most még elválaszt minket mind a konzervatív, mind a nemzeti romantikus vonaltól.
A magyar ugyanis eredetileg egy szakrális nép ( mint a tibeti, az ősi egyiptomi, az etruszk, a szumír, a kecsua, maja, hopi, sziú stb. ), ez azt jelenti, hogy egész létét, életet nem-földi erők, hanem magasabb csillagerők irányították.
Egy ilyen erőkre hangolt népet lehetetlen egy sémi vallásossággal és indogermán merev bürokratikus államszervezettel összekötni!
Mert ha összekötik, akkor meghal - másképp nem is történhet.
Akkor is, ha testileg még él, de lelkileg már halott - és ez 1000 éve tart!
Minden magyar - ha normális - ezt a konfliktust pszichéjében ennyi ideje érzi, és ennyi ideje tart a folyamatos pótcselekvése, mind a politikában, mind a társadalom minden területén, így a családi-egyéni életében is.
Géza-István óta a folyamatos önfeladás jellemző a magyarokra, akkor is, ha voltak kisebb kivételek az uralkodók sorában, de az alapvető elfajulást ők sem tudták megakadályozni.
Viszont ez az önmagunktól való elidegenedés folyamata egyáltalán nem úgy ment végbe, mint ahogy ezt hivatalosan tanítják, azaz úgy, hogy Istvántól kezdve ripsz-ropsz csak úgy nyugati mintájú társadalom lettünk, és beállt mindenkinél a teljes amnézia, vagy úgy, ahogy pl. a Honfoglalás vagy a Sacra Corona c. filmben ábrázolják a magyarokat - román parasztként, dísztelen fellahruhában!
A 10-11. századtól a 17. század végéig ugyanis a Kárpát-medence perifériáján lakó magyarság még őrzött a tudatában bizonyos szakrális emlékeket, ami az égi eredetével függ össze, gondoljuk arra, hogy Székelyföld egyes területein vagy Beregben a pásztorok rovásírással jegyezték fel a fontosabb eseményeket maguknak, még 700 évvel István után is!
Nem véletlenül, ugyanis a latin betűkészlet teljesen alkalmatlan a magyar nyelv hangjainak a jelzésére.
És bizony - ezt kevesen tudják - igazából csak a Rákóczi-szabadságharc után állt be a magyarságnál a teljes amnézia, az ősi eredet emlékének teljes elvesztése!
Utána már csak 100%-ban a nyugati eszmék alapján magyarkodó uralkodóosztályt és értelmiséget látunk, akiknek bár a szándékuk olykor nemes volt, de nem volt tudatosságuk arra ( a tudatosság első fokon az eredeti hazára való emlékezést jelenti!!! ), hogy a sémi vallásos mítosz és az indoeurópai deszakrális népek tömegei és materialista tudománya között megtalálják azt a vezérfonalat, mely feloldja az önmaguk lelkében dúló harcot és feszítő ellentmondást!
Ez a belső lelki harc pedig Kölcseytől Petőfin át egészen Adyig jól látszik!
Nem véletlen, hogy Kölcsey himnusza lett a nemzeti himnusz, mely nem más, mint egy sémi isten előtt való leborulás apoteózisa! - a velejáró el nem követett bűnök miatti vezekléssel együtt.
Így míg a környező népek a semmiből csiholt nacionalizmusok vezérlete alatt a nem létező dicső múltjukat énekelték meg a himnuszaikban, addig a magyarság már a reformkor végén elkezdte az aktuális el nem követett bűnök miatti vezeklést :
- 1849-es fegyverletételt ( Egyáltalán nem volt szükségszerű a vereség, vagy az, hogy már akkor Magyarország ne függetlenedjen a Habsburgoktól, ha pl. a tábornoki kara, élén Görgeyvel nem lett volna kettős kötődésű - azaz szabadkőműves! )
- 1867-es Kiegyezést, mely elsősorban pszichológiailag taposta sárba a magyarság maradék önbecsülését is a mindennapi kicsinyes kompromisszumokban ( megelőlegezve a Kádár-korszakot ), amely a magyarság lelki típusával ellentétes és idegenek által véghez vitt erőltetett modernizációt is jelentett.
- és mikor eljött 1914, a magyar bakák már 'Ferenc József azt üzente...' nótával mentek a frontra.
- 1920-ra pedig teljesen természetesen módon jött létre Tria-non, azaz a Három Nem - ébresztő Barátaim! -, mert ekkorra a magyarság már háromszorosan tagadta meg az eredetét :
1. Géza-Istvántól kezdve az égi magyarságot, a szíriuszi energiákat,
2. A felvilágosodás korától a földi ( hun-etruszk-szumír stb. ) eredetét,
3. A Kiegyezéstől kezdve önmaga isteni eredetét, azaz lelkileg is materialista lett.
A környező népek ezalatt a semmiből ( persze nem kis szabadkőműves hátszéllel ) egy dicső, azaz vállalható múltat teremtettek maguknak, és éppen ezért bizakodóan tudtak a jövőbe is nézni!
És az élet egy dinamikus rendszer - erről már volt szó korábban - mindig annak adja a kezdeményezés jogát, aki pillanatnyilag a legdinamikusabb, teljesen függetlenül attól, hogy az a szándék az adott kor erkölcsi ítélete szerint jónak vagy rossznak mondható, mert az élet, bármilyen élet, csakis dinamikus elemekből születhet! ( Ezt már Nietzsche is felfedezte. )
És az Élet nyilván az egész 20. században nem azt a magyarságot fogja választani, amely még Trianon után is az el nem követett bűneit akarja mindenáron vezekelni és aminek következtében a világ legelöregedettebb, legöngyűlölőbb, legbetegebb társadalma lett!
- Van azonban egy jó hírem!
Ez jó hír, melyet valójában a 'remény' szóval lehetne kifejezni, éppen akkor tűnt fel, mikor a Trianoni szerződést aláírták :
Nézzünk rá először a történelmi Magyarország térképére!
Mit látunk? Mármint ha a régi Magyarország alakját nézzük?
Egy bálnát, Barátaim, egy cethalat! Azt, amely már Jónást is lenyelte!
Minden megvan rajta : a kis farok, a nagy fej és test, mindez halszerűen, azaz a Halak-korszak energiájában!
De abban a pillanatban, mikor a nemzetközi szabadkőműves vezérkar örömtáncot járt, hogy az Új Világrend utolsó európai akadályozó tényezőjének is megadták a halálos döfést, abban a pillanatban a maradék Magyarország mivé alakult át?
Nézzétek csak most meg ilyen szemmel a jól ismert mai Magyarország körvonalait:
Egy Vízöntő-jelképpé, egy pegazussá, egy szárnyaslóvá alakult át, mely szíriuszi energia!
Ó, ha ezt már 1920-ban is tudták volna!
Ó, ha lett volna egyetlen egy olyan ember is, aki nemcsak búsmagyarkodott volna tovább, hanem a szívére, a magyar szívére hallgatott volna, akkor spiritualitásban is hamarabb felébredt volna a magyar nép érett része, és minden további tragédiájának a tapasztalata fölösleges lett volna!
Így függ össze tehát nagyon is szorosan az eredetünkre való emlékezés és egy nép sorsa!"
Másrészt Trianonnal kapcsolatban nem teljesen tudom osztani az álláspontodat, hogy a kisantant országai esély kaptak arra, miután bekebelezték a magyarokat, hogy megtanulják a szakrális magyar nyelvet.
Ez ugyanis a történelmi Magyarország keretei között sokkal hatékonyabb volt! - Bár maga a történelmi Magyarország sem volt igazán magyar - ez egy alaptétel számunkra, amely most még elválaszt minket mind a konzervatív, mind a nemzeti romantikus vonaltól.
A magyar ugyanis eredetileg egy szakrális nép ( mint a tibeti, az ősi egyiptomi, az etruszk, a szumír, a kecsua, maja, hopi, sziú stb. ), ez azt jelenti, hogy egész létét, életet nem-földi erők, hanem magasabb csillagerők irányították.
Egy ilyen erőkre hangolt népet lehetetlen egy sémi vallásossággal és indogermán merev bürokratikus államszervezettel összekötni!
Mert ha összekötik, akkor meghal - másképp nem is történhet.
Akkor is, ha testileg még él, de lelkileg már halott - és ez 1000 éve tart!
Minden magyar - ha normális - ezt a konfliktust pszichéjében ennyi ideje érzi, és ennyi ideje tart a folyamatos pótcselekvése, mind a politikában, mind a társadalom minden területén, így a családi-egyéni életében is.
Géza-István óta a folyamatos önfeladás jellemző a magyarokra, akkor is, ha voltak kisebb kivételek az uralkodók sorában, de az alapvető elfajulást ők sem tudták megakadályozni.
Viszont ez az önmagunktól való elidegenedés folyamata egyáltalán nem úgy ment végbe, mint ahogy ezt hivatalosan tanítják, azaz úgy, hogy Istvántól kezdve ripsz-ropsz csak úgy nyugati mintájú társadalom lettünk, és beállt mindenkinél a teljes amnézia, vagy úgy, ahogy pl. a Honfoglalás vagy a Sacra Corona c. filmben ábrázolják a magyarokat - román parasztként, dísztelen fellahruhában!
A 10-11. századtól a 17. század végéig ugyanis a Kárpát-medence perifériáján lakó magyarság még őrzött a tudatában bizonyos szakrális emlékeket, ami az égi eredetével függ össze, gondoljuk arra, hogy Székelyföld egyes területein vagy Beregben a pásztorok rovásírással jegyezték fel a fontosabb eseményeket maguknak, még 700 évvel István után is!
Nem véletlenül, ugyanis a latin betűkészlet teljesen alkalmatlan a magyar nyelv hangjainak a jelzésére.
És bizony - ezt kevesen tudják - igazából csak a Rákóczi-szabadságharc után állt be a magyarságnál a teljes amnézia, az ősi eredet emlékének teljes elvesztése!
Utána már csak 100%-ban a nyugati eszmék alapján magyarkodó uralkodóosztályt és értelmiséget látunk, akiknek bár a szándékuk olykor nemes volt, de nem volt tudatosságuk arra ( a tudatosság első fokon az eredeti hazára való emlékezést jelenti!!! ), hogy a sémi vallásos mítosz és az indoeurópai deszakrális népek tömegei és materialista tudománya között megtalálják azt a vezérfonalat, mely feloldja az önmaguk lelkében dúló harcot és feszítő ellentmondást!
Ez a belső lelki harc pedig Kölcseytől Petőfin át egészen Adyig jól látszik!
Nem véletlen, hogy Kölcsey himnusza lett a nemzeti himnusz, mely nem más, mint egy sémi isten előtt való leborulás apoteózisa! - a velejáró el nem követett bűnök miatti vezekléssel együtt.
Így míg a környező népek a semmiből csiholt nacionalizmusok vezérlete alatt a nem létező dicső múltjukat énekelték meg a himnuszaikban, addig a magyarság már a reformkor végén elkezdte az aktuális el nem követett bűnök miatti vezeklést :
- 1849-es fegyverletételt ( Egyáltalán nem volt szükségszerű a vereség, vagy az, hogy már akkor Magyarország ne függetlenedjen a Habsburgoktól, ha pl. a tábornoki kara, élén Görgeyvel nem lett volna kettős kötődésű - azaz szabadkőműves! )
- 1867-es Kiegyezést, mely elsősorban pszichológiailag taposta sárba a magyarság maradék önbecsülését is a mindennapi kicsinyes kompromisszumokban ( megelőlegezve a Kádár-korszakot ), amely a magyarság lelki típusával ellentétes és idegenek által véghez vitt erőltetett modernizációt is jelentett.
- és mikor eljött 1914, a magyar bakák már 'Ferenc József azt üzente...' nótával mentek a frontra.
- 1920-ra pedig teljesen természetesen módon jött létre Tria-non, azaz a Három Nem - ébresztő Barátaim! -, mert ekkorra a magyarság már háromszorosan tagadta meg az eredetét :
1. Géza-Istvántól kezdve az égi magyarságot, a szíriuszi energiákat,
2. A felvilágosodás korától a földi ( hun-etruszk-szumír stb. ) eredetét,
3. A Kiegyezéstől kezdve önmaga isteni eredetét, azaz lelkileg is materialista lett.
A környező népek ezalatt a semmiből ( persze nem kis szabadkőműves hátszéllel ) egy dicső, azaz vállalható múltat teremtettek maguknak, és éppen ezért bizakodóan tudtak a jövőbe is nézni!
És az élet egy dinamikus rendszer - erről már volt szó korábban - mindig annak adja a kezdeményezés jogát, aki pillanatnyilag a legdinamikusabb, teljesen függetlenül attól, hogy az a szándék az adott kor erkölcsi ítélete szerint jónak vagy rossznak mondható, mert az élet, bármilyen élet, csakis dinamikus elemekből születhet! ( Ezt már Nietzsche is felfedezte. )
És az Élet nyilván az egész 20. században nem azt a magyarságot fogja választani, amely még Trianon után is az el nem követett bűneit akarja mindenáron vezekelni és aminek következtében a világ legelöregedettebb, legöngyűlölőbb, legbetegebb társadalma lett!
- Van azonban egy jó hírem!
Ez jó hír, melyet valójában a 'remény' szóval lehetne kifejezni, éppen akkor tűnt fel, mikor a Trianoni szerződést aláírták :
Nézzünk rá először a történelmi Magyarország térképére!
Mit látunk? Mármint ha a régi Magyarország alakját nézzük?
Egy bálnát, Barátaim, egy cethalat! Azt, amely már Jónást is lenyelte!
Minden megvan rajta : a kis farok, a nagy fej és test, mindez halszerűen, azaz a Halak-korszak energiájában!
De abban a pillanatban, mikor a nemzetközi szabadkőműves vezérkar örömtáncot járt, hogy az Új Világrend utolsó európai akadályozó tényezőjének is megadták a halálos döfést, abban a pillanatban a maradék Magyarország mivé alakult át?
Nézzétek csak most meg ilyen szemmel a jól ismert mai Magyarország körvonalait:
Egy Vízöntő-jelképpé, egy pegazussá, egy szárnyaslóvá alakult át, mely szíriuszi energia!
Ó, ha ezt már 1920-ban is tudták volna!
Ó, ha lett volna egyetlen egy olyan ember is, aki nemcsak búsmagyarkodott volna tovább, hanem a szívére, a magyar szívére hallgatott volna, akkor spiritualitásban is hamarabb felébredt volna a magyar nép érett része, és minden további tragédiájának a tapasztalata fölösleges lett volna!
Így függ össze tehát nagyon is szorosan az eredetünkre való emlékezés és egy nép sorsa!"