Földönkívüli Kontaktok: George Adamski - A repülő csészealjak leszálltak 1. rész

Néhány megjegyzést, ha szabad:



1."a beszélgetés alatt hat katonatiszt ült az egyik asztalnál, akik feszülten figyeltek. Aztán az egyikük megszólalt: '- Ez nem olyan fantasztikus, mint amilyennek hangzik. Mi néhány dolgot tudunk erről.' Rögtön megkérdeztem milyen tudásra gondol, de mi még nem fedeztük fel ezt. Mégis biztosított minket, hogy a hajó, amit láttunk, nem e világból való volt." - ezek földönkívüliek voltak, vagy marsiak, vagy vénusziak akkor álcázva, katonaruhában.



2. "Nem sokkal azután, hogy Tony elment, két tudós, akik útban voltak az obszervatórium felé, bejött, és megkérdezték ugyanazt, amit Tony Belmonte is megkérdezett. Elmondtam nekik, hogy hányat számoltam össze a tárgyakból, mire azt mondták, hogy a szám nem stimmel, mintha ők pontosan tudták volna mennyi a helyes összeg. Amikor elmondtam nekik a másik számot, amit Tony említett, azt mondták, hogy ez már megközelítőleg helyes. Akkor tudtam meg, hogy ők is megfigyelték, ami az éjszaka alatt folyt. Ők nem mondhattak többet, de minden jel arra mutatott számukra, hogy ezek nem kormányzati járművek, hanem bolygóköziek." - vagyis egy új bizonyíték ( amit mindig is tudtunk ), hogy a földi csillagászat csak az ufókat figyeli, miközben szó szerint a csillagokat is legtagadja az égről!



+ figyelj mit ír ezzel kapcsolatban Kucka Péter 38 és fél évvel ezelőtt a 22-es Galaktika ufós száma előszavában ( 7. oldal ):



"Adamski 1946-tól 1952-ig számtalanszor megfigyelte és lefényképezte a repülő csészealjakat, cikkeket írt, előadásokat tartott róluk. Volt eset, hogy több száz zárt alakzatban repülő csészealjat látott. A PALOMAR-HEGYI OBSZERVATÓRIUMBAN EZT A FLOTTATÜNTETÉST NEM ÉSZLELTÉK."



Vagyis megint lelepleződött az a hazugság, amely mai napig tartotta magát még magyar "ufó-kutató" körökben is, hogy Adamski csak egy kókler szenvicsárús, aki a hírverés kedvéért találta ki a történeteit, miközben a közelében lévő szent Palomar obszervatórium nem észlelt semmit!



3."Aztán később, 1949-ben négy férfi lépett be a kávézómba. Közülük ketten azok voltak, akikkel korábban beszélgettem egy kicsit a repülő csészealjakról. Dél körül volt és esett az eső. Megrendelték az ebédjüket és újra erre a témára terelődött a beszélgetés. Az egyik férfi Mr. J.P. Maxfield volt, a másik pedig a társa, Mr. G. L. Bloom, akik a San Diegói Point Loma Haditengerészet Elektronikai Laboratórium-ban dolgoztak. Az egyikükön tiszti egyenruha volt. Megkérdezték tőlem, hogy együttműködöm-e velük és megpróbálok-e fényképeket készíteni a furcsa járművekről, amik az űrben mozognak. Ugyanis az én teleszkópommal könnyebb manőverezni, mint az ő nagy kupolás obszervatórium távcsövükkel, mert a hajók elég gyorsan mozognak és sosem volt idő a távcsővel együtt a kupolát is feléjük irányítani. Azt mondták menjünk fel a hegycsúcsra és kérjük meg a nagy obszervatóriumban dolgozó férfiakat is egy hasonló együttműködésre. Ezen kívül megbeszéltük az előnyét és a hátrányát annak a lehetőségnek, hogy vannak-e interplanetáris űrhajó bázisok a Holdon. Végül az a döntés született, hogy a Hold egy elég jó hely lehet a gondos megfigyelés számára." - A két titokzatos férfi szintén földönkívüli volt!